Interjú - Dr. Fazekas Rita, mediátor
2017.01.23. 11:29:51 hozzászólás

Interjú - Dr. Fazekas Rita, mediátor

Fazekas Rita családi, párkapcsolati, válási mediációval foglalkozik főként, de szívügye a resztoratív technikák iskolai és egyéb közösségekbe történő bevezetése és alkalmazása is. Bemutatkozó interjú.

 

 

Az emberek közötti kapcsolatok működése, a konfliktusok feloldásának különböző módszerei és a megegyezés keresése nagyon régóta foglalkoztat. Az ELTE Jogi karán végeztem, a jogi szakvizsga letételét követően megalapítottam saját ügyvédi irodámat, azt remélve, hogy majd ügyvédként sokat tehetek az emberekért a problémáik megoldásában. Ez valószínűleg így is volt, mégis a polgári ügyekben sokszor támadt hiányérzetem: szükségszerűen ugyanis én csak az egyik oldalát láttam meg „az igazságnak” – mivel csupán az egyik felet képviseltem –, engem azonban érdekelt (volna) a másik oldal, az ellenérdekű fél álláspontja, valódi motivációja is. Egy idő után megfogalmazódott bennem, hogy én a konfliktus kiélezése helyett a megegyezést, a harc helyett a békét; azaz a két oldal „igazságának” egymáshoz közelítését keresem, ebben szeretném a feleket segíteni.

Ehhez a célomhoz pedig remek eszköz a mediáció, mint egy alternatív vitarendezési módszer, amelyre rátalálva tudtam, hogy ez az, amit idáig kerestem. A Kapcsolat Alapítványnál ismerkedtem meg a mediáció alapjaival, azóta is folyamatosan képzem magam ezen a téren, továbbképzésekre, szakmai konferenciákra járok. 

Családi, párkapcsolati, válási mediációval foglalkozom főként, de szívügyem a resztoratív technikák iskolai és egyéb közösségekbe történő bevezetése és alkalmazása is.

2014 májusában csatlakoztam a Közép-Európai Mediációs Intézethez (KEMI), mert olyan komoly szakmai fórumnak tartom, amelynek céljaival a legmesszebbmenőkig egyetértek, és amelynek hitvallása megegyezik az enyémmel. Minden KEMI-rendezvényen igyekszem ott lenni, a 2015 november 23-i kötelező családjogi mediációról szóló konferenciának a moderátora voltam. Azóta a KEMI mediátora is vagyok és – megtiszteltetésnek érzem, hogy – elnökségi tagnak is jelöltek.

Németh Zoltán (NZ): Mikor hallott először a mediációról?

Fazekas Rita (FR): 2008 környékén, egy internetes hirdetésben. Akkor rögtön belebújtam a témába, és azonnal jelentkeztem is egy mediációs alapképzésre.

NZ: Mik voltak az első benyomások?

FR: Hihetetlen lelkes lettem; arra gondoltam: ez az, amit idáig kerestem!

NZ: Mit jelent Önnek a mediáció és a mediációs módszerek közül melyekkel találkozott eddig?

FR: A mediáció nekem nem csak a hivatásom, nem csak egy konfliktuskezelési módszert látok benne, hanem – az addigihoz képest – teljesen új életszemléletet és attitűdöt adott, amelyet igyekszem is továbbadni a férjemnek, 3 gyermekemnek és közvetlen környezetemnek.

A mediációnak több típusa/módszere létezik egymás mellett: facilitatív, evaluatív (értékelő), narratív, transzformatív – attól függ, hogy melyik módszert használja a mediátor, hogy milyen területen mediál éppen és melyik módszert tanulta, illetve melyikben hisz. Persze vannak átfedések is, nem tisztán egymás mellett léteznek ezek a típusok.

NZ: Mióta foglalkozik ténylegesen is a mediációval? Ön szerint mennyire ismerik az emberek a mediációt?

FR: 2012 óta, de még ma sincs teleírva a naptárom mediációs időpontokkal. És ez összefügg a második kérdésével: véleményem szerint hiába beszélünk mi mediátorok különböző fórumokon a mediációról, és próbáljuk népszerűsíteni, ez még mindig nem terjedt el az emberek között mint konfliktuskezelési módszer, mert másképp szocializálódtunk. Lehet, hogy még generációknak kell felnőnie ahhoz, hogy – a családban, illetve a különböző mikroközösségekben ezzel kapcsolatban tanított és alkalmazott pozitív viselkedési minta hatására – ez legyen a választott módszer konfliktusaink kezelésére.

NZ: A mediáció hosszú távú eredményeket tud nyújtani az érintettek számára? Tapasztalatai szerint a felek hosszú távon is betartják a megállapodásokat?

FR: Meggyőződésem szerint egy eredményesen végig vitt mediációs folyamat hatására született megállapodást a felek betartanak, mert az az ő valódi – közös nevezőre emelt – szükségleteiket és az annak nyomán létrejött egyezségüket tartalmazza. Lehet azonban, erre is van példa a praxisomban, hogy a gyakorlatba átültetett megállapodás (vagy annak néhány eleme) mégsem úgy működik, mint ahogy azt az egyik vagy mindkét fél elképzelte, ezért néhány hónap múlva ismét felkeresnek engem. Ekkor viszont már – határozott célkitűzéseik mentén – viszonylag könnyen születik meg az újabb megállapodásuk, ami vélhetően ténylegesen hosszútávon fog működni. A lényeg az, hogy – a közvetítésemmel – közösen küzdöttek meg a konfliktusukkal, közösen dolgoztak a megoldásokon; ezért érzik a megállapodásukat a sajátjuknak, ami miatt be fogják tartani!

Ide kívánkozik egy ismert hazai bíró mediátor körökben híressé vált mondata: „Még egy gyenge mediációs megállapodás is sokkal jobb a felek számára, mint egy bírósági ítélet!”

NZ: Gyakorló mediátorként milyen esetekkel találkozik a leggyakrabban és ki tudna-e emelni olyan eseteket, amelyek alátámasztják azt, hogy a mediációt szélesebb körben kellene alkalmazni?

FR: Engem családi, párkapcsolati vagy válási helyzetekben keresnek meg leginkább. Ahol közös gyermek van, mindenképp a mediációt javasolnám a feleknek, mert a mediációs eljárás során sérül legkevésbé a gyermek érdeke – erre én gyermekközpontú mediátorként különösen odafigyelek –, és én csak olyan megállapodást írok alá, amely a gyermek érdekeinek megfelel.

NZ: Általában egy válási szituációban melyik fél kezdeményez mediációs eljárást?

FR: Korábban azt tapasztaltam, hogy főleg a nők kezdeményezik a mediációt, viszont újabban érzek egy eltolódást; ma már a hozzám elsőként fordulók nemének aránya megoszlik a nők-férfiak között – de még mindig a nők javára.

NZ: Amikor a válási folyamatban gyermek is érintett, akkor van-e valami speciális módszer, amely lehetővé teszi azt, hogy a mediációs eljárásban a gyermek véleményét is meghallgassák?

FR: A kérdés rendkívül időszerű, ugyanis a KEMI tagjaként részt vettem egy, a Partners Hungary Alapítvány kezdeményezésére indult és különböző területen tevékenykedő szakemberek részvételével 1 éven át tartó mediációs munkacsoportban, amelynek témája az volt, hogy megvizsgáljuk, milyen szempontrendszer szerint döntsön a mediátor abban a kérdésben, hogy válási mediáció során gyermek érintettsége esetén bevonható-e és ha igen, milyen módon és milyen kritériumok alapján a gyermek a mediációs folyamatba. A munkacsoport célja az volt, hogy egyéves időkeretünk végére szülessen egy ajánlás/útmutató a családi, válási mediátorok számára, ami alapján felelősségteljesen tudnak ebben a kérdésben dönteni. Most éppen ennek a megírása zajlik. Amint elkészül az ajánlás, akkor szeretnék részletesen válaszolni a fenti kérdésre. Terv szerint egyébként 2017 márciusában kerül nyilvánosságra.

NZ: Ön a KEMI tagjaként oktatói szerepben részt vesz a mediátorok továbbképzésében. Eddig milyen tapasztalatai voltak? Milyen visszajelzések érkeztek és melyek azok a területek, amelyek a továbbképzések szempontjából fontosak? Melyek azok hiányosságok, amelyeket egy továbbképzésen pótolni lehet, kiegészítve a mediátori alapképzéseket?

FR: 2017 márciusában fogok először részt venni a mediátorok továbbképzésében, ezért ezirányú tapasztalataim még nincsenek. Az eddigi KEMI-továbbképzések visszajelzéseiről azonban, mint elnökségi tagjelölt, tudomásom van. Ezek alapján a hallgatók számára az egyik legfontosabb igény a konkrét gyakorlati tapasztalatok átadása. Hiányokat mindig lehet és kell pótolni, ilyenek a különböző készségek – például: kommunikáció, kérdezéstechnika – fejlesztése. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a mediátornak legyen önismerete, ilyen irányú továbbképzés is csak elvétve található ma Magyarországon.

NZ: Mit gondol: Magyarországon reformra szorul a mediátorképzés? Amennyiben igen, akkor milyen változásokra lenne szükség?

FR: Véleményem szerint a mediátorképzés reformjának kérdése erősen összefügg a mediációs szakma elismertetésének kérdésével. A kulcs szerintem az egységesítés, etikai kódex és minőségbiztosítás létrehozása. Meggyőződésem szerint ennek kihatása lenne a mediáció társadalmi szintű ismertségére és elfogadottságára, amitől már csak egy lépés maga az igénybevétel.

NZ: Mit gondol: a mediáció jövője miként alakulhat Magyarországon?

FR: Én optimista vagyok – ebben a kérdésben is. Lehet, hogy még hosszú évek kemény munkája lesz, de hiszem, hogy a lelkesedés, kitartás, hit, örökös szakmai fejlődés, valamint együttműködés a hasonló elveket valló magánszemélyekkel és mediációs szervezetekkel meg fogja hozni az áttörést Magyarországon is.

NZ: A Közép Európai Mediációs Intézet tagjaként milyen tervei, céljai vannak, amelyeket szeretne megvalósítani?

FR: Mindaz, amelyeket a fenti 3 kérdésben kifejtettem: etikai kódex, minőségbiztosítás kidolgozása, együttműködő partnerek folyamatos keresése, minőségi továbbképzések tartása, a mediáció minél több csatornán történő népszerűsítése.

 

Hozzászólás

Érdekes lehet számodara

Interjú - Dr. Németh Zoltán, KEMI elnök, jogász, mediátor

2017.02.23. 11:51:19

Évek óta azon dolgozom, hogy a gyermekközpontú mediáció teret nyerjen Magyarországon és tapasztalataim szerint az emberek egyre nagyobb része nyitott is a konfliktuskezelés ezen módjára.

Interjú - Varga Zoltán

2017.02.21. 14:22:28

2011-ben a Lege Artis képzése után nagy erő bedobássál kezdtem el foglalkozni a mediációval, amiben a szakterületem (közgazdász ) miatt inkább a gazdasági élet szereplői és gazdasági életen belül felm...

Interjú - Dr. Szilágyi András

2017.01.23. 11:34:08

Előkészítés alatt!

KEMI események

Külföldi események

Partnerek

Budapesti Kereskedelmi és IparkamaraEgyedülálló Szülők Klubja AlapítványUNICEF Gyermekjogi Civil KoalícióZala Megyei Kereskedelmi és IparkamaraPáneurópa Jogász Unió