20 éves a közvetítői törvény - hogyan tovább mediáció?

Tükörbe néztek a magyar mediátorok – ezt látták benne

(Ottlik Domonkos cikke)

„Hogyan tovább, mediáció?” címmel 2022. november 24-én rendezett közös konferenciát a közvetítői törvény elfogadásának 20. évfordulóján a Magyar Országos Közjegyzői Kamara, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Közép-európai Mediációs Intézet.

A Közjegyzők Házában tartott eseményt több tucat mediátor, ügyvéd, jogász, közjegyző és más területről érkező érdeklődő követte végig. Volt is mit: az előadók közvetlen stílusban, gyakran humorral és sok személyes történettel fűszerezve adtak életteli panorámaképet a magyarországi közvetítői szakma két évtizedes fejlődéséről: a jelenlegi törvényes keretek előnyeiről és hátrányairól, a resztoratív vitarendezés társadalmi beágyazottságról, sőt még a jövő kihívásairól és lehetőségeiről is megosztottak elképzeléseket.

A béke kultúráját építik

A béke keresésének és megtartásának aktualitását emelte ki köszöntőjében dr. Kupeczki Nóraalkotmányjogi jogalkotásért és fogyasztóvédelemért felelős helyettes államtitkár, emiatt úgy fogalmazott, a konferencia témája „most túlmutat önmagán”.

Dr. Tóth Ádám, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke, szintén a szomszédban dúló háborúra reflektálva elmondta: míg mellettünk a konfliktusok legszélsőségebb esete zajlik, addig a béke kiindulópontja az, hogy „nem értünk egyet, de emiatt nem akarom elpusztítani a másikat, hanem együtt akarok vele élni”. Ezért a tárgyalás a béke eszköze – bár hozzátette, „kellő intelligencia kell hozzá”.

Nagy Elek, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) elnöke videós üzenetben köszöntötte a résztvevőket, kiemelve a Kamara törekvését, hogy megteremtse a gazdasági környezetet a tisztességes versenyhez. Elmondása szerint, ezért ad lehetőséget a BKIK három alternatív konfliktuskezelési módszer: a gazdasági és munkahelyi mediáció, a békéltető testületek és a választott bíróságok szolgáltatásainak elérésére is.

Tud ez működni Magyarországon?

Csemáné Dr. Váradi Erika, a Miskolci Egyetem Bűnügyi Tudományok Intézetének docense frappáns, életteli előadásában először történeti és kulturális kontextusban helyezte el a mediátor szakma elmúlt húsz évét. Megtudhattuk, hogy jelenleg a szabályozási hátteret elégségesnek tartja, de ez eddig mégsem volt elegendő ahhoz, hogy a közvetítői munka „önálló szakmává váljon”: sem a szakirodalmi háttere, sem a keresleti piaca, sem a presztízse nem adott hozzá jelenleg. A mediátori szakma társadalmi beágyazottságával kapcsolatban társadalomtörténeti okokra hívta fel a figyelmet: a szocializmus szellemisége meggyengítette a társadalmi kohéziót, a „jólétről gondoskodó szülőként” viselkedő állam pedig gyerekszerephez szoktatta az állampolgárait. A mediációhoz viszont a konfliktusáért felelősséget vállaló egyénre van szükség – aki pedig ezt nem tudja megtenni, az kiszervezi a felelősséget a bíróságoknak.

A docens asszony a társadalomban egyre fokozódó generációs konfliktusra is felhívta a figyelmet. Elöregedő népességű országunkban ugyanis az idősebb generációkban nincs meg a peren kívüli megegyezés kultúrája. A fiatalabb generációkról eközben kutatások mutatják ki, hogy egyre kisebb szerepet tulajdonítanak a személyes párbeszédnek, így számukra a nonverbális kommunikáció átalakul, és az érzelmek megélése, értelmezése és kifejezése helyett az „emoji-kultúra” nyer teret.

Nem mediátor, de mégis az

A három soron következő előadóban az volt a közös, hogy egyik sem mediátorként kezdett mediálni.

Először dr. Soós Ágnes, a Sportkórház főigazgató főorvosa állt mikrofonhoz, akitől megtudtuk: tizenhárom évvel ezelőtt huszonhét függőben lévő peres üggyel vette át a Sportkórház irányítását, és költségvetési okokból nem volt lehetősége rá, hogy ne alternatív megoldásokat kezdjen keresni a panaszos ügyfelekkel. Így a valós élethelyzet tanította meg rá, hogyan rendezzen konszenzusos módon súlyos vitahelyzeteket, és később erre épültek rá mediátori tanulmányai.

Szász János, az OTP Faktoring volt vezérigazgatója is azt a képet erősítette a hallgatóságban, hogy a vitás ügyekben való közvetítés technikái nem szakmabeliként is eredményre vezethetnek. A mediáció módszertanával kapcsolatos tapasztalatait képletesen foglalta össze: „Konfliktus, kommunikáció, kooperáció, konszenzus, kompromisszum, kommitment. Ebből megtanultam, hogy ha valami KO-ra végződik, akkor van egy nyertes és egy vesztes. Ha pedig KO-val kezdődik, akkor van esély a győztes-győztes kimenetelre.”

Dr. Szőke Ágnes Éva az ügyvédi oldal felől tekintett rá a mediáció intézményére, és néhány szabályozási ellentmondásra is. Pedig elmondása szerint „hasznos az ügyvédek számára a mediátori szerep felvétele a viták megnyugtató rendezésében” – viszont erősen javasolta, hogy legyen jogi eleme is a mediációs képzésnek, mert ahogy egy elmérgesedett konfliktus példájával rámutatott, „jogi ismeretek nélkül a mediáció többet árthat, mint használ”.

Mi működik, és mi nem?

Ezek a betekintők (és a szendvicsebéd utáni kávé melletti beszélgetések) már elég sok gondolatot felébresztettek, és kiválóan előkészítették, hogy a felkért szakértők kerekasztal köré gyűljenek, és együtt is beszéljenek felmerülő kérdésekről.

Az első asztaltársaság a mediáció jelenét járta körül. Dr. Váradi Erika egyetemi docens; Prof. Dr. Kecskés László, a PTE professzora, a Választott Bíróság korábbi elnöke; Reviczky Renáta közjegyző; Dr. Herke-Fábos Kata, a PTE oktatója; valamint Parti Mónika bíró, a Bírók a Mediációért Egyesület alelnöke beszélgetését dr. Németh Zoltán, a Közép-Európai Mediációs Intézet elnöke vezette.

„Egy konfliktus békés megoldása esetén az alapeset a mediáció. Minden más csak derivátum” – jelentette ki elsőként Prof. Dr. Kecskés László. Sok egyéb mellett szó esett a továbbiakban jó hírekről: a szakértők örömmel számoltak be a hallgatók érdeklődéséről, fogékonyságáról, kutatási témáikról, hogy a fiatalabb generációhoz tartozó közjegyzők sorában látják erősen terjedni a mediációs szemléletet, és nehézségekről is, mint például a mediáció intézményének széttagoltsága, az egységes magatartási kódex hiánya, vagy például a kötelező mediáció megjelenése, ami jelenlegi formájában – mivel a mediáció módszertana a kölcsönös önkéntességen alapszik – nem támogatja a megegyezéseket.

A következő beszélgetésben Prof. Dr. Menyhárd Attila, az ELTE jogi professzora, dr. Szajlai Kittiközjegyzőhelyettes, dr. Gyalog Balázs, a Budapesti Ügyvédi Kamara titkára, dr. Grosu Manuela ügyvéd, és dr. Tar Adrienn ügyvéd vettek részt. Őket dr. Szilágyi András, a BKIK Mediációs- és Jogi Osztályának elnöke kérdezte, elsősorban a mediáció jövőjéről.

Vitaindítónak Szilágyi András megosztott pár adatot, amely rámutatott, hogy a mediáció jelenleg nem jelent kellő tehermentesítést a bírósági munka számára: a tavalyi évben Magyaroroszágon az esetek 1%-a került le a bíróság asztaláról a mediátoroknak köszönhetően, ezt Szilágyi András szerint legalább 5%-ra kellene feltornázni. Ennek kapcsán elhangzott, hogy harminc éve az ügyvédek azt a szemléletet kapták mentoraiktól, hogy „a legrosszabb egyezség is jobb, mint a legjobb ítélet.” Igaz, a közjegyzőknél az esetek 4-5%-a jut csak el a bíróságokig, mert kellő tájékoztatással, közvetítői szemlélettel és a szerződésekhez készített mediációs záradékkal sikerül megelőzni a „nagyobb bajt”, a konfliktus eszkalációját.

Végezetül a mediáció hosszútávú jövőképéről gondolkodtak a szakértők, és egyetértettek abban, hogy a digitalizáció előretörésével sem lehet arra számítani, hogy a bírói döntés egyéni mérlegelését algoritmusok váltsák ki, és hogy a mediációban jelen lévő lélektani faktor miatt a mediátor sem helyettesíthető. Legfeljebb a táv-eljárások elterjedésére lehet számítani.

A tükrön túl

Zárszóként Szilágyi András és Németh Zoltán adtak rövid összefoglalót az elhangzottakról, kiegészítve azzal, hogy a nemzetközi trendek kedveznek a mediáció térhódításának. És mivel minden szakértő egyetértett abban, hogy nagy potenciál van a közvetítői munka elterjesztésében, ezért elsősorban a szakma kommunikációját kell fejleszteni, és ezzel párhuzamosan alakítható tovább a jogi környezet és az oktatás módszertana.

A konferencia résztvevői tehát nagyon igényes „műsort” kaptak a szervezőktől: minőségi tartalmával és közvetlen, emberközeli stílusával méltó volt a rendezvény az alternatív vitarendezés ügyének presztízséhez.

Ez tükröződött a résztvevők tekintetén is: bár a személyes kapcsolatokkal (párkapcsolati, iskolai, családi, stb.) foglalkozó mediációs ágakról most alig esett szó, mégis sok szemponttal és információval felvértezve térhettek vissza a jelenlévők a mediátori irodájukba. A mediátorok tükörbe néztek, és hiányosságaival együtt is motiváló képet kaptak szakmájukól.