A jó hallgatás

A jó hallgatás árnyoldala

Ha megkérdezzük bármelyik képzett mediátort, azt mondaná, hogy a hatékony meghallgatási készségek létfontosságúak a konfliktuskezelésben, akár saját vagy mások konfliktusáról legyen szó.

Nagyon nehéz csöndben hallgatni a másikat, amikor része vagy a vitának. És még nehezebb, amikor a másik fél ezt önző módon kihasználja. A jó hallgatásnak gondatlanságból fakadó mellékhatása is lehet, és íme, egy módszer, ahogyan én ezt kezelem.

Egy olvasó írta: „Azt mondták nekem, hogy jobb hallgatóvá kell válnom. De amikor hallgatom az embereket, néha csak mondják és mondják. Mikor jövök én, hogy beszélhessek, amikor a másiknak be nem áll a szája?”

Ez egy jogos kérdés. Néha az emberek csak mondják és mondják, ha egyszer szóhoz jutnak.

Úgy tűnik, tudatában sincsenek ennek, vagy még rosszabb, tudják, de önzőek. Talán könnyebb arra gondolni, hogy nem tudják kontrolálni önmagukat. Ez valószínűleg igaz időnként, de gyakrabban az a helyzet, hogy az igazi hallgatás képessége nagy hatással van az emberekre.

Ezt látom mediációs munkámban is. Amikor egy személy végül úgy érzi, hogy valaki igazán meghallgatja, ez olyan, mintha egy gát zsilipjét kinyitnák egy hatalmas zápor után. A dolgok, amelyeket vártak, hogy kimondhassanak és ki akartak mondani, de nem volt igazán lehetőségük rá, most kiszabadultak. Özönvízszerűen jönnek ki a szavak miután oly sokáig visszatartották azokat, így kis időbe telhet, míg minden a normális kerékvágásba kerül vissza.

Meg sem próbálok bárkit hibáztatni ezért.

A konfliktusok zárkózottá teszik az embereket. A figyelmes meghallgatás egy olyan készség, amit csak néhányan birtokolunk, és amikor megkapjuk, nem akarjuk elengedni.

Tehát egyfajta belső munkával kezdek, hogy a gondolkodásomat hozzáigazítsam a tapasztalatomhoz. Aztán a külső munkálatok jönnek – amit mondani vagy tenni fogok. Az ilyen helyzetek átláthatóságának a híve vagyok.

Lehet, hogy valahogy így hangzik: „Annyi mindent osztasz meg, hogy küzdök vele, hogy mindet befogadhassam. Nem akarok elmulasztani semmi fontosat.”

Vagy valahogy így: „Nagyon nehéz számomra mindent befogadni, amit mondasz. Tehetnénk ezt kisebb adagokban?”

Az átláthatóság az ember tapasztalásának nyílt megosztása, felajánlás a másik fél felé, hogy tanulmányozza azt. Természetesen van segítő átláthatóság és ártó átláthatóság.

Az ártó átláthatóság az a fajta, amelyik a vitát még rosszabbá teszi. Ez tartalmaz némi szarkazmust, maró, gúnyos szavakat, rámutatást a másik hibáira és önzőségére, ez a sebezhetőség diagnózisa. Ez pusztító hatással van a kapcsolatokra.

A segítő átláthatóság tapasztalatunk megosztását jelenti, sok beszéd nélkül. Célja, hogy azt közvetítse, hogy íme, ez történik velem most, tudunk-e valamit együtt tenni?

Amikor elárasztanak olyan szavak, amelyek a mértékletesség semmi jelét nem mutatják, az átláthatóságot alkalmazom, mert az azt kommunikálja, hogy törődök a másikkal, érdekel, amit mond, amely arra készteti őket, hogy úgy játsszák a szerepüket, hogy az érdekeik találkozzanak.

Sokszor voltak sikereim ezzel a módszerrel.

Forrás: http://www.worldmediationsummit.com/listening-skills/

Szerző: Kevin Brown

Fordította: Dezsőfi Beatrix