LEHET-E MINDENKI NYERTES?

A legtöbb konfliktusnak igenis van win/win-megoldása, ennek megtalálása azonban sok nehéz munkát, kreativitást és képzelőerőt igényel. És ami a legfontosabb, meg kell lennie a hajlandóságnak a „nyerés” meghatározásának megváltoztatására.

Hadd mondjak egy példát a válások kapcsán: nemrégiben egy olyan párral dolgoztam, akik 27 évig voltak házasok. Hívjuk őket Joan-nak és Jerry-nek! Két felnőtt gyermekük van, akik már elvégezték az egyetemet. Jerry több mint 100000 dollárt keres évente könyvelőként, Joan pedig 54000 dollárt tanárként. A nagy kérdés, amit meg kellett oldaniuk, a tartásdíj volt. Joan úgy gondolta, ő havi 2000 dollár tartásdíjra jogosult. Jerry úgy vélte, nem fog éhen halni az évi 45000 dollárból, ezért egyáltalán nem kell tartásdíjat fizetni. Emellett azzal is érvelt, hogy a válás Joan döntése volt.

Ha úgy tekintünk erre a konfliktusra, mint Joan és Jerry, amikor megkezdték a mediációt, akkor nagyon korlátozott a megoldások köre. Joan úgy érzi majd, hogy csak ő nyert, ha megkapja a havi 2000 dollár tartásdíjat. Jerry úgy érzi majd, hogy csak ő nyert, ha semmit sem kell fizetnie. Egy per során úgy rendeznék a helyzetet, hogy ügyvédeik útján egy olyan tartásdíjösszegben egyeznek meg, amellyel mindketten vesztesnek éreznék magukat. Jerry túl sokat fizetne. Joan nem kapna eleget.

De tegyük fel, hogy másként tekintenek az ügyre. Mi lenne, ha újrafogalmaznák a céljaikat, amelyekről tárgyalnak? A mediáció során arra mindkettőjüktől más, számukra fontos dolgokról kérdezném. A gyermekeikkel való kapcsolat lenne az egyik téma, amiről beszélnénk. Hogyan akarják, hogy a gyermekük lássa őket? Milyen példaképek szeretnének lenni? Kérdezném őket arról, milyen kapcsolatot szeretnének egymással a válás után. Fontos számukra, hogy házasságuknak egymás iránti tisztelettel vessenek véget, hogy képesek legyenek valamennyire túllépni a haragon és a keserűségen? Beszélnék velük jövőbeni anyagi céljaikról és szükségleteikről. Hogyan és hol szeretnének élni, mivel lehetne mindkettejük számára biztonságot teremteni?

Felmerül a kérdés, mi mindennek az értelme. Jerrynek még el kell döntenie, hogy fizet-e tartásdíjat anélkül, hogy erre őt a bíróság kötelezné, és ha igen, mennyit. Erről kell döntést hoznia, de a kérdések célja az, hogy segítsünk Joan-nak és Jerry-nek ezen a kérdésen túllépve azon is elgondolkodni, mi az, ami fontos számukra az életben, minek van értéke, és mire akarnak támaszkodni a válás után. Menetközben értéket találhatnak vagy teremthetnek ott, ahol korábban nem láttak. Valójában pontosan ez történt. A pár rájött, hogy azok közül a dolgok közül, amikről beszélgettünk, több is nagy értékkel bír számukra. Meglévő haragja ellenére Jerry nem akart egy dühvel teli új életet kezdeni, annak tudatában, hogy Joan haragszik rá, vagy akár gyűlöli is őt, mert a tartásdíjat megbüntetése eszközeként használta.

Ha fontos számára, hogy a válásból önmaga iránti tisztelettel és annak tudatával kerüljön ki, hogy Joan tiszteli őt, akkor a tartásdíj-ügy milyen megoldása tenné leginkább lehetővé számára, hogy megkapja azt, ami számára érték? További viták után, és azt követően, hogy mindketten konzultáltak ügyvédeikkel, egy Joan eredeti kéréséhez közeli összegben állapodtak meg. De mindketten azt érezték, nyertek. Joan azért, mert megkapta azt a tartásdíjösszeget, amelyből kényelmesen, és életminőségének csak minimális romlásával élhet. Jerry azért, mert megváltozott számára a nyerés fogalmának értelme. Az a döntése, hogy fizeti a tartásdíjat összhangban azzal, ahogyan érezni akarta magát, azzal a személyiséggel, amilyennek gondolta magát, és azzal, amilyennek azt akarta, hogy Joan és gyermekei lássák őt.

De várjunk egy pillanatra! Nem ugyanaz lett a végeredmény? Az egyezséget tekintve igen. Legtöbb mediációs ügyfelem olyan eredményre jut, amely hasonlít egy per során elértre vagy egy bírói döntésre, az eredmény mégis más, a különbség pedig abban rejlik, hogy miként tekintenek mindketten az egyezségre.

Ez pedig hatalmas különbség! Ha úgy véli, nem jelentős a különbség, vegye figyelembe ezt a statisztikát: a perrel váló emberek majdnem 40 %-a a válás után ismételten bíróságon találja magát egy újabb megoldhatatlan vita miatt. A mediáció által a válás mindkét fele úgy érzi, nyertek valami számukra értékeset. Így kevésbé valószínű, hogy olyan harag marad bennük, amely a későbbiekben további konfliktusokhoz vezethet.

írta: William H. Donahue, Jr., Esq., APM